Tudományos kalandozások. 2025.04.05. Budapest, I. ker. Gellért-hegy, északi oldal

A hétvégi másfél napos tavaszban jó volt újra terepen lenni. Még ha nagyvárosi zöldterületen is. Bár a Hegyalja út alább morajlott, felette a Gellért-hegy északi oldala maga volt a nyugalom szigete. Erre turista sincs annyi, mint a többi traktusában. Az infrastruktúra viszont igazán fővárosi... Az impozáns kandeláberek graffitizve, izzóik ellopva, a lámpaüvegek kitörve. Az útburkolat cirka 50 éve változatlan, már balesetveszélyes. Padjai szintén összefirkálva, sok helyütt üveg- és műanyaghulladék szétdobálva. A tavaszi napfürdőzést élvező, jobb sorsra érdemes hajléktalanokkal. Az elkótyavetyélt Uránia Csillagvizsgálóról nem is szólva. Viszont megvannak a maga szépségei. Zöldfelületek, rovarhotellel. Egyidejű pesti és budai panorámával, kilátópontokkal. Az erre alliteráló Kilátókő-szobor kompozíciójával, azaz Buda királyfival és Pest királykisasszonnyal. A Filozófusok kertje, kissé bizarr, ugyanakkor megkapó alkotásaival. Az Alfa kert fémesen csillogó Európa térképpel. A Nelson Mandela park kő-gömbökre vésett bölcsességeivel. A Gellérthegyi víztároló monumentális bejáratával. Sajnos a magaslat változatos alapkőzeteinek itteni formációi alig mutatják magukat. Maximum ösvényeinek erodált felszínén bukkannak ki, ott is a csúszásmentesítés miatt odahordott útszórás között.