Leginkább az egyéb kötelezettségek, majd már a jönni nem akaró jó idő háromnegyed éves szünetet rendelt el számomra a Balaton-felvidéken. Pedig akárhogy is, ez második hazám. Az „ősz” után aztán egy nap alatt nyár lett, és így végre újra itteni terepen, a tanúhegyek mindig kellemes társaságában. Egész pontosan a tektonikai szerkezeti beosztás alapján a Bakony-Balaton-felvidéki Vulkáni Terület Déli-Bakonyi részén, ahol a célpont a Véndek-hegy volt.
A parkolásra sajnos egyik érintett önkormányzat, de a természetvédelem szervei sem gondoltak. Legjobb az egykori halápi bányászlakások, a Zalahaláphoz tartozó Kolónia mellett, a főúthoz közel hagyni az autót, már ha azzal érkezünk. Utána már gyalogszerrel átkelve, immáron Tapolca külterületen, irány tovább a piros sáv jelzésen. ...ami egy idő után és egy időre a semmibe vész, viszont egy északnyugatra tartó dűlőút megfelelően céloz, majd utóbb egy balra tarts közelíti magaslatokat (ugyanis kettő is van, mint mindjárt kiderül; és újra megvan a turistajelzés is).
Egy jelöletlen kőtenger mellett vezet az út, de ezek még nem magmás kőzetek, hanem az egykori tengeri üledékből képződött betonkemény homokkövek; az alapkőzet pedig jellemzően karbonátos. Innen aztán már feltűnik az ikercsúcs (valóságos Twin Peaks), ami igen megkapó látvány. A két bazalttufa kiemelkedés kialakulásakor egy kőzettestet képzett, mára a tektonikus mozgások és erózió választotta el egymástól ezeket.
A magasabb, 252 m-es lábához aztán egy fakereszt melletti ösvényen lehet eljutni. Utána egy elhagyott ház/borospince mellett már csak jelöletlen susnyás visz a hegytetőre. Útközben remek panoráma, rajta geodéziai alappont. Utána le a hegytetőről, majd újra a Mapy által jelzett dűlőúton tova, ismét az éledező nyaralok mellett. Innen egy (a helyiek által elnevezett) apró közterület visz a kisebb, 215 m-es magaslatra. A bazalttufa csúcsán egyedi tájértékként csinos „kultikus, szakrális építmény, alkotás, helyszín”, azaz a Véndek-hegyi kápolna, ami valójában egy 1868-ban emelt harangláb.
A parkolásra sajnos egyik érintett önkormányzat, de a természetvédelem szervei sem gondoltak. Legjobb az egykori halápi bányászlakások, a Zalahaláphoz tartozó Kolónia mellett, a főúthoz közel hagyni az autót, már ha azzal érkezünk. Utána már gyalogszerrel átkelve, immáron Tapolca külterületen, irány tovább a piros sáv jelzésen. ...ami egy idő után és egy időre a semmibe vész, viszont egy északnyugatra tartó dűlőút megfelelően céloz, majd utóbb egy balra tarts közelíti magaslatokat (ugyanis kettő is van, mint mindjárt kiderül; és újra megvan a turistajelzés is).
Egy jelöletlen kőtenger mellett vezet az út, de ezek még nem magmás kőzetek, hanem az egykori tengeri üledékből képződött betonkemény homokkövek; az alapkőzet pedig jellemzően karbonátos. Innen aztán már feltűnik az ikercsúcs (valóságos Twin Peaks), ami igen megkapó látvány. A két bazalttufa kiemelkedés kialakulásakor egy kőzettestet képzett, mára a tektonikus mozgások és erózió választotta el egymástól ezeket.
A magasabb, 252 m-es lábához aztán egy fakereszt melletti ösvényen lehet eljutni. Utána egy elhagyott ház/borospince mellett már csak jelöletlen susnyás visz a hegytetőre. Útközben remek panoráma, rajta geodéziai alappont. Utána le a hegytetőről, majd újra a Mapy által jelzett dűlőúton tova, ismét az éledező nyaralok mellett. Innen egy (a helyiek által elnevezett) apró közterület visz a kisebb, 215 m-es magaslatra. A bazalttufa csúcsán egyedi tájértékként csinos „kultikus, szakrális építmény, alkotás, helyszín”, azaz a Véndek-hegyi kápolna, ami valójában egy 1868-ban emelt harangláb.
Azoknak a Követőimnek, akik többet szeretnének megtudni a Véndek-hegy földtanáról, klasszikus és aktuális szakirodalomként a következő két szakcikk ajánlható:
Jugovics L. (1953): Tapolcakörnyéki bazalttufa-előfordulások. In: Gergelyffy L. (szerk.) A Magyar Állami Földtani Intézet évi jelentése az 1944. évről. Nehézipari Könyvkiadó, Budapest, pp. 21-23.
Németh K. et al. (2003): Lepusztult freatomagmás vulkáni kráter és kürtőkitöltés-roncsok a Bakony-Balaton-felvidék vulkáni területen (diatrémák). In: Balla Z. (szerk.) A Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése. 2000-2001. Magyar Állami Földtani Intézet, Budapest, pp. 88-90.
