Tudományos kalandozások. 2025.05.25. Gyulakeszi. Kőmagas

A Balaton-felvidéki, a Tapolcai-medencében fekvő Gyulakeszi a Csobánc tanúhegy mellett még egy (kevésbé frekventált) földtudományi látványossággal bír. A hegy lábától a központi parkoló után, a Csobánc tanösvény táblánál rögtön jobbra kell az irányt venni. A szőlők mellett elhaladva, a távolabbi vulkánok tájképével tarkítva először egy másik, Mapy által jelölt, bár nem kijelölt parkolóhoz érünk. Onnan egy kis ösvény visz a Kőmagasra. A képződményt sziklaformái után a népnyelv Papsapka-köveknek is nevezi. Gyulakeszi származású Édesanyám telefonon bejelentkezve ugyanakkor arra emlékezett, hogy ők bizony csak a Kőmagas kifejezést ismerték. A negyvenes-ötvenes években ez „alatt”, a „Tóti út” felé estek földjeik: ahol arattak, sőt gombát szedtek, méghozzá csiperkét. Szőlőik egy része pedig az itt elhaladó, a Csobáncot megkerülő dűlő mentén, szinte a kihunyt tűzhányó átellenes „végén” volt. A Kőmagasnál egy régi típusú, klasszikus, valamint egy új készítésű információs tábla segíti a földrajzi-földtani folyamatok jobb megértését (utóbbira rovarhotel applikálva). A Papsapka-kövek kőzetanyaga méretes sziklatömbökből áll, felettébb grandiózus látvány, a Káli-medence közismert képződményeire hajazó. Kialakulását két hipotézis is igyekszik magyarázni: az egykori tengeri üledékre ható vulkáni utóműködés / kovás oldatok cementáló hatása. A homokkő színe világosszürke, állaga betonkeménységű. Szilárdságát jól szemlélteti, hogy lejtőtörmelék egyáltalán nem övezi, az erózió csak geológiai időskálán kezdte ki.