A földrajzi tájbeosztás alapján a Déli-Bakony kistájcsoport területen járunk. A Veszprém felől Tapolcára vezető 77-es útról Pula határában remekül kirajzolódik a Som-hegy hosszan elnyúló alakja. Maximális magassága ugyanakkor mindössze 312 m a tengerszint felett. A helyi temetővel, illetve az ugyancsak vulkanikus eredetű Pulai-kráterrel szemközt, dél felé egy műemlék híd jelöli határát, egyben bejárásnak kiindulópontját. A napjainkban egyedi tájértékként nyilvántartott kő-átkelőt Gróf Esterházy Sándor 1896-ban építtette. Innen kiadós, ugyanakkor jelentős szintkülönbséget nem tartogató 4 km-es erdei túra indul a másik nevén Tálodi-erdőnek hívott magaslat átszelésére. Az árnyasan fás környezetet helyenként napfényes tisztások vidítják fel. A jelöletlen út két esetben is az egykor a helyieket szolgáló külfejtéses bányagödrök mellett halad el - ezek különféle üledékes kőzeteket tárnak fel. A globális felmelegedés egyik hatásaként a hegy apró tavacskái sajnos sorra kiszáradva. Őzei és vaddisznói azonban így is megtaláljak a több helyen dagonyázóhelyként is szolgáló, jellemzően a földes utat megszakító, ugyanakkor bővizűnek azért nem nevezhető itatókat. Idővel átlépve a településhatárt, már a szomszédos Vigántpetend külterületén járunk.
A valamikori lávaömlés emlékeként a Som-hegyet itt már vagy az aljnövényzetből kikukucskáló vastag bazalttakaró fedi, vagy éppenséggel a magmás kőzet kőtenger-szerűen szétszórva lelhető fel. A Tapolcai Bazalt Formációhoz tartozó lávaanyag leginkább világosszürkés, diszkréten lyukacsos szerkezettel, egyes individual példányokban csinos ásványkiválásokkal. A Nagyvázsonytól Vigántpetendre vezető műút pereméhez közel újra üledékes kőzetek jellemzik a felszíni geológiát. A Som-hegy finoman szólva sem tartozik a kiemelt turisztikai attrakciók sorába, de az, hogy az oda- (majd visszafele) vezető úton egy árva lélekkel sem találkozott az ember, azért meglepő. Az erdőszélen "természetesen" megjelenik a szilárd települési hulladék is... A fák közül kiérve egy szántóföld mentén visz az út a hídnál jóval megkapóbb másik itteni egyedi tájértékhez. Itt már van turista is - van, aki motorral, van, aki babakocsival érkezett. Az egykori pannóniai utat biztosító Római őrtornyot őslénytani leletekben gazdag, illetve édesvízi mészkövekből emelték, illetve rekonstruálták. Pecsételőhely, kilátása pedig pazar az alatta fekvő völgyre, a Déli-Bakonyra, továbbá az annak a Balaton-felvidéktől való egyik lehatározását jelentő Hegyesd vulkáni kúpja is feltűnik a távolban. (Azoknak, akiknek a Som-hegy geológiája felkeltette az érdeklődését, egy régi, ugyanakkor alapmegállapításait tekintve máig valid tanulmányt itt olvashatnak róla: Jugovics L. (1954): A Déli Bakony és a Balatonfelvidék bazalt területei. In: Gergelyffy L. (szerk.) A Magyar Állami Földtani Intézet évi jelentése az 1953. évről, I. rész. Szöveg. Nehézipari Könyv- és Folyóiratkiadó Vállalat, Budapest, 78-80.)
