Tudományos kalandozások. 2025.08.02. Budapest, XI. ker. Kopaszi gát

A (lágymányosi) Rákóczi híd és a (déli) Összekötő vasúti híd lábánál a Lágymányosi-öblöt a Duna főmedrétől a Kopasz gát választja le. Gyerekként a hetvenes évek elejétől a szomszédos Budafoki úton jártam a Kelenföldi Textilgyár (KELTEX, Goldberger) bölcsőijébe, majd ovijába, de az egykori az üzem sporttelepén a nyolcvanas évek közepén voltam diákként nyári munkás is. Akkoriban viszont soha nem fordultam meg itt: én már csak a két évtizeddel ezelőtt kialakított mai képét ismertem meg. (A múlt homályába vesző régi Kopaszi eltűnéséről érdemes megnézni a "A mulandóság gátja" című rövid dokumentumfilmet: https://youtu.be/8SvC3_GQwVU?si=W0TKMMuoBTnVt2Cg). Azóta is közparkja és szabadidős helye az újbudaiaknak, sőt általában a fővárosiaknak. Az újraindulás lassan már szintén történelmi időpontja óta az itt jellemző vendéglátóhelyek között több becsődölt, elhagyatott, de a választék is igen széles. Az elmúlt évtized környező ingatlanberuházásainak eredményeképp pedig néhány évvel ezelőtti utolsó vizitem óta épületszörnyek nőttek ki a földből (a nádorkerti BudaPart, MOL Campus). Mindezek ellenére mégis sikerült a Kopaszi gátnak megőrizni saját hagyományait és környezeti értékeit. Ahogyan egykori születése is egy vízügyi beavatkozás eredménye, úgy ma is a természeti és művi környezet határán egyensúlyoz. Valódi földrajzos esettanulmány a Duna által lerakott hordalék (lapos kavicsok, homok, uszadékfák); galériaerdeje árnyat adó; a félsziget csúcsa pedig egyedi tájértékű kilátópontként igen megkapó.