Privát Apollo 50 (a Holdra lépés napján)

Ha engem kérdeznek arról, hogy mi volt az emberiség valaha volt legnagyobb tette, gondolkodás nélkül a Holdra szállást említem. Nemcsak kiléptünk kozmikus szülőházunkból, de eljutottunk az univerzum legközelebbi településére. Mindezt 50 esztendeje az Apollo-11 űrhajónak és bátor legénységének, valamint tízezrek komoly erőfeszítésének köszönhetjük. Az emlékezés jegyében a július 20-i fél évszázados jeles évfordulóra egyfajta mini-sorozatként néhány személyes adalék a holdkutatatás történetéhez:

S jöjjön az afterparty! Jelen sorozat folytatásán már néhány napja töprengtem, hiszen július 20-al nem zárult le az Apollo-11 missziója, a Holdra lépés is július 21-én történt meg, s egészen a Földre való visszatérésig aktuális a téma; ugyanakkor annyi minden van, amivel foglalkozni kellene... Végül a Rezsabek Nándor ScienceBlog Facebook-felületén kedves TÚK-os tudományos újságíró kollégám, Sándor Zsuzsa bíztatott azzal, hogy szívesen olvasna még az emlékekről. Így jöjjön egy négy esztendővel ezelőtti fotó, amit a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumhoz tartozó Repüléstörténeti és Űrhajózási Állandó Kiállítás végnapjain készítettem a Petőfi Csarnokban (akkor épp Rendezvényközpont). (Több más vonatkozás mellett) az Apollo holdautó modellje az állandó kiállítás része volt. Szomszédságában kedvenc roverem, a szovjet Lunohod; valamint az első puha holdi leszállást végrehajtó Luna-9 makettje. Máig emlékszem arra, hogy elhagyva az emeleti kiállítótermet, a kellemes tavaszi időben legurítottam egy sört a PeCsa akkor még működő szabadtéri büféjében a sok-sok esztendőn át látogatott tárlat emlékére.