A Mátyás-hegyen délnyugatról délkelet felé vettem az irányt, a Mátyás-hegyi Kőfejtő parkot becélozva. Lassan elszaladt egy év, hogy utoljára innen tudósítottam blogoldalamon, bár kedvenc gyűjtőhelyemet időközben is volt szerencsém útba ejteni. Mostani vizitem során ismételten földtudományi vonatkozásaira koncentráltam. A falánk nyersanyagigény kielégítése szempontjából iparilag és gazdaságilag hasznos, ugyanakkor évtizedes időskálán és jelentős területet érintően környezetkárosító bányászat tájsebei ugyanis bepillantást engednek a Mátyás-hegy földtani múltjába. De a helyszín tekintetében szolgáljunk egy földrajzi szempontból egzaktabb meghatározással: a Budai-hegységben, a Hármashatár-hegy nyúlványán, a Mátyás-hegy Délkeleti kőfejtőjében járunk. A késő eocén üledékes kőzetei között, ahol a Szépvölgyi Mészkőre bryozoás márga települ. Ami ebben a tekintetben plasztikussá teszi a lelőhelyet az, hogy könnyedén azonosítható a két kőzetréteg határa. Lencsevégre is kaptam, hogy illusztrációként díszelegjen. De az élő geológiai múzeum további „tárlóit” is nagy figyelemmel kísértem. Kőzettömegeinek dőlését, mely a hegységképző erők titáni erejét mutatja. Dőlésszögének értéket magam is mérni fogom, már csak ezért is visszatérek hamarosan. A kalcitot, amely ásványok formájában csillog mészkőfalán. A kalcium-karbonát (CaCO3) itt kőzetalkotó, rétegsorának kristályos szerkezetű építőköve. Pezsgő ősi létformáinak tanúja - példának okáért egy korábban lejtőtörmelékeben lelt fésűkagyló (Pechten) megbecsült gyűjteményi darabom. Márgája mohaállatok kővé dermedt temetője. Hévizes fogantatású üregei nemcsak mélyében, a Pál-völgyi-barlangrendszer részét képező Mátyás-hegyi barlangban húzódnak, hanem a bányafal nagy magasságában is kikandikálnak. Bányaudvarának kőköre ugyanakkor már az antropogén hatás megnyilvánulása, ember alkotta látványosság.