 |
Kilátás a Kecske-hegy délnyugati lejtőjéről
|
A 383 m-es fővárosi Kecske-hegyre az elmúlt időszakban harmadszor zarándokoltam el. Lassan már álomba szenderülve sem a bárányokat, hanem a kecskéket számolom, pláne, ha hozzáveszem, hogy útjaim korábban érintették az Alsó-, a Felső- és a Kis-Kecske-hegyet is. A nyár elején blogoldalamon a „Nagy”-Kecskéről kőfejtője kapcsán tettem említést (https://rezsabeknandor.blogspot.com/2021/06/kornyezettudomanyi-kalandozasok_14.html), azóta elszaladt a számomra oly’ kedves évszak, de reményre ad okot, hogy a nyárvége, valamint az ősz még kedvező időjárással szolgál a Hármashatár-hegy vonulatainak és előhegyeinek további bejárásához. De ne szaladjunk ennyire előre. A kőfejtő kapcsán még hozzá kell tennem, hogy a Szépvölgyi út környékének azóta felhagyott bányái közül nemcsak vizuálisan a legmegkapóbb, de valamikori tektonikus mozgásokról árulkodó, babapopsi-simaságú vetőfala, továbbá makroszkopikusan feltáruló kalcittelér-maradványai tudományos szempontból is érdekesek. Biztosan viszem még ide terepgyakorlatra környezettan szakos főiskolai hallgatóimat. A Kecske-hegy felfedezését most a Nagyfejű csajkó tanösvény egy rövid szakaszán folytattam. Igen rövid szakaszon, mivel egy jelöletlen úton egy rapid balkanyarral szinte egyből a hegytető fele vettem az irányt.
 |
Az Oroszlán-szikla dolomittömbje
|
Sikeres volt a
csúcstámadás, megláttam az ég felé magasodó keresztet, valamint élveztem
a szép kilátást a Felső-Kecske-hegy közismert adótornyára, no, meg
lefele, a mélyben tátongó bányaudvarra. De az igazi élmények innen kezdődtek! A becélzott
Oroszlán-szikla felé a hegyoldal random-ösvényein ereszkedtem le.
Megérte. A panoráma egyfelől pazar volt, de igazán az hatott meg, hogy
szó szerint belebotlottam az itt kőzetalkotó konglomerátumba, mely a
felső-eocénban hullámzó tenger kőbezárt kavicsairól ismerhető fel. A Glück Frigyes út kék jelzésére leérve - rövid séta után - a Mária-szikla szakralitásából a rámmorduló Oroszlán-szikla terelt vissza a hegyoldal Fődolomit Formációhoz tartozó monumentális sziklaképződményeinek földtudományi, bár korántsem földhöz ragadt látványához. Innen pedig már egyre finomodó, szelídebb parkerdei környezetben értem le a népszerű macis játszótérhez. De, hogy senkit se felejtsünk ki a felsorolásból, és ezzel az állatsereglet teljes legyen: a gazdikkal felhőtlenül sétáló ebek mellett volt fanyúl is, félúton, egy fatönk szélén tekingetve, répáját őrizve.
 |
Répáját őrző fanyúl a Kecske-hegy parkerdőbe torkolló lábánál
|
