A Bükki Nemzeti Park és a Bükk-vidék Geopark hazánk legnagyobb átlagmagasságú hegysége, a névadó Bükk természeti és földtudományi értékeinek hivatott őrzője. Így talán még nem késő, hogy eddigi figyelmüket megsokszorozva, lépéseket tegyenek a Felsőtárkány határában fekvő a Szurdok-szikla védelmében. A Kő-köz sziklaszorosában 2021-ben létesült Tárkány Ferrata kövekbe mélyített túraútvonalait ugyanis már előzetesen nemcsak földtani veszélyforrásként aposztrofálták a téma egyes geológus szakértői, de még abban az évben a szélesebb sajtó is beszámolt az itteni sziklaomlás. A Lithosphera 2021.05.23-i cikkében földtani szemüvegen át adott állapotjelentését sajnos 2023.11.18-án környezetkutatói-földrajzos szemmel továbbra is csak megerősíteni tudom. A külső (sőt, ahogy az eheti felsőtárkányi földmozgás mutatta, a belső) erők munkájára rádolgozó emberi hatás mit sem változott. A mászók kapaszkodói továbbra is a pados elválású, instabil mészkőbe mélyednek. Ők pedig csak másznak és másznak, szemem láttára is, közvetlen életveszélynek kitéve magukat. Nyilván az üzemeltető és a szolgáltatásokat igénybe vevők szándékai a legjobbak, de a Bervai Mészkő Formáció sekélytengeri, biogén eredetű zátony- és lagúnaüledékből képződött karbonátos kőzet állapota már soha sem lesz a régi. Sőt, a kőomlás miatti útlezárás 2,5 év után is tart, és a főút beiktatott elkerülő szakasza az északkeleti, Répáshuta irányából érkező járművek szempontjából az éles kanyar miatt komoly közlekedésbiztonsági kockázatot is magában rejt. Bár a mészkő triász időszaki, 220-240 millió évvel ezelőtti keletkezése óta lepergett már jó néhány szem a képzeletbeli homokórán, de az ennek az utóéletét jelentő, immáron ugyancsak krónikus, mi több, eszkalálódott holocén (antpropocén?) korú probléma megoldása halaszthatatlan.
