A Budai-hegységbeli kalandozások sora többedszerre is a Nagy-Hárs-hegyen folytatódott. Lábánál, a Szépjuhászné gyermekvasút állomáson az éppen begördülő 1942-es gyártmányú gőzös vontatta szerelvény hangos füsttel köszöntött minket. Ha ez a jelenet kisfiúként, vagy ifjú felnőtt koromban játszódott volna le, a helyszín bár ugyanaz lett volna, elnevezésében mégis a Ságváriliget úttörővasút állomást láttuk volna feliratán.
A mostani terepbejárás először a misztikus, valamikor dachsteini mészkövet ontó régi kőfejtő-részt érintette. A hegy ezen traktusa mindig a nyugalom tengere - geológiai múltja révén valóban a valamikor tengerelöntés maradvány. Utána a valamikor ugyancsak jelentős bányászati értékkel bíró hárshegyi homokkő felszínét borító kőtenger volt a soros. Lejtőtörmelékként most is sikerült egy szép kavicskő-példánnyal gazdagítani gyűjteményem.
Innen a kilátás is remek,
valamint a kellemes tavaszi időben az állat- és növényvilág is láthatóan
ébredőben, sőt elemében volt. A Bátori-barlang és Kaán Károly-kilátó ezúttal nem volt soron, ellenben a Hárs-hegyi-üregnél feltétlenül meg kellett állni. Löszös kőzetanyaga, felette természetes feltárású talajszelvénye, most is elkápráztatott bennünket.
