Környezettudományi kalandozások. 2020.10.18. Solt-Tételalja, Tétel-halom

Egy Pest megyei, a 'battai Százhalom sírmezőhöz beiktatott út után az irányt újólag Bács-Kiskun felé vettem. Blogoldalamon szó esett már az újsolti Vásár-, továbbá két alkalommal is a dunatetétleni Csárda-halomról. Október 18-án a solti Tétel-halom volt a kalandozás helyszíne. Nem mondom, hogy az év meghatározó tájképi elemét láttam, de valahol a kunhalmok lényege nem is ez... A solti halom is őriz valamit régi a kisváros és külterületének szomorkás hangulatú utcái mellett a múlt jóval nemesebb szelleméből. Mert bár a törvény erejénél fogva ("ex lege") védett természeti területek között természeti emléknek minősül, földtörténete helyett ebben az esetben izgalmasabb az emberi történelemben betöltött szerepe. A szebb napokat látott mezőváros szomszédságában az őskortól lakott. A halmok "feladatai" közül a települési, a védelmi és a szakrális szerep volt egykoron rá osztva - a bronzkoron át a késő középkorig. Eltemetett ékszereivel, pénzérméivel, sírjaival, városfalaival és templomával. Ma már csak egy csonka kiemelkedés a Solti-síkságon. Izgalmát múltjának kutatói, történészek és régészek, valamint a múltba révedői kirándulói érezhetik át - a halotti leple mögül az árnyékvilágból is kisugározva.