Az egy héttel korábbi Bakony-Balaton-felvidéki Vulkáni Terület után kalandozásaim során ezúttal a Mátra tűzhányóinak megkapó szépségű és földtudományi emlékekben gazdag világa került terítékre. Közigazgatásilag az Észak-Magyarország régióban, Heves megye Egri járásában; a földrajzi tájbeosztás alapján az Északnyugati-Kárpátok nagy- és az Északi-középhegység középtájon, a Mátra-vidék kistájcsoport Alsó-Tarna-völgy kistáján jártam. A 225 lakosú aprófalu, Tarnaszentmária külterületén; nevében viszont a szomszédos, 3826 lakosú kisváros, Verpelét határán. Itt magasodott aktuális célpontom, a Vár-hegy. Amely valójában nem más, mint egy 15 millió éve inaktív, a tengerszint fölé 200 m-el magasodó és 250 m átmérőjű parazitavulkán. A 19. századtól folytatott bányászat következtében a névadó erődítés már a múlté: a régészeti feltárásokból tudott, hogy már a történelmi idők előtt lakott volt, elpusztult középkori falainak históriája azonban teljesen a múlt homályába vész. Ellenben az intenzív külszíni kitermelés környezetkárosítása egy páratlan geotóp megszületését eredményezte.
Feltárult ugyanis a genetikailag a Kelet-Mátra kitörési központjaival, a valamikori Kékes- és Nagy-Szár-hegyi vulkánnal kapcsolatban álló tűzhányó gyomra. Tanösvénye körbeöleli, sőt felvezet csúcsának közelébe. Végig korláttal elzárva a veszélyes szakaszokat, ami nem véletlen, hiszen a megyei sajtó közelmúltban is tudósított a mélybe zuhant szerencsétlenek mentéséről. Állat- és növényvilága most kevésbé ragadta meg figyelmem, bár a Gulács után itt is összefutottam méretes zöld gyíkkal, déli kitettségű lejtőin a sziklagyepek érdemeltek figyelmet, bogáncsnemzetsége pedig gazdag fajtaválasztékban pompázott. De mondom, sokkal inkább földtudományára koncentráltam. Földtani értelemben a szálkőzetet alkotó szürkés piroxénandezitre, a sárgás-fehéres riolittufa közberétegződésekre, a lejtőtörmellékként fellelhető a barnás-vöröses andezittufára. Földrajzának geomorfológiai aspektusait tekintve virtuális „kalderáját” szemlélve tudni kell, hogy az valójában az antropogén hatás tájsebe: immár a geográfia tárgykörébe tartozó felszíni képződményként feltárva a vulkán belső szerkezetét. A tűzhányót létrehozó belső erők lenyugvását követően pedig a külső erők nemcsak pusztították, de a környező puhább kőzeteket lepusztítva tanúhegyként láttatni is engedték magát a teljes vulkáni felépítményt. Aminek látványáért valóban érdemes ide eljönni.
