A közelmúltban a Remeteszőlősre vonatkozó táj- és településértékelés, valamint egyedi tájérték felmérés kapcsán szembesültem azzal, hogy a Google Térkép/Earth alkalmazások esetenként mekkora tévedésekkel terheltek: a község szinte teljes külterületét negyed századdal szétválás után is Nagykovácsihoz sorolja. Bármilyen furcsa, de hasonló érzésem volt a főváros XII. kerületében, amikor négy év múltán visszatértem a Kis-Sváb-hegyre. De erről hamarosan. Anno azt írtam, idézem, hogy "lett volna még mit nézni, felderíteni, de a rövidre szabott látogatás oka a közeledő, majd le is csapó brutális erejű vihar volt - indukálva ugyanakkor azt, hogy egy alaposabb bejárásra mielőbb visszatérjek a korábbi Martinovics-hegyre". A mostani reunion konkrét célja a magaslat felhagyott kőbányája felkeresése volt.
A 210B buszról a Pethényi út megállónál szálltam le. Innen látszólag könnyűnek tűnt az odajutás. Bár az OpenStreetMap minden részletessége és minden imádatom ellenére nem tünteti fel, a Google Térképen azonban elvileg szerepel ez az egykori külfejtés. Így a jól ismert úton először a 70-es évektől emelt épületek, a napelemes világítással felszerelt játszótér, a Beporzó tanösvény állomásának rovarszállója mellett haladtam el. A természetvédelmi területre az Álom és Trencséni utcák összetalálkozásánál, a Kissvábhegyi "úton" léptem be. Itt Meseösvény érzékenyíti a kisebbeket a természet értekei iránt. A hegyet a (felnőtt) tanösvény állomásain szeltem át. Egyértelműnek tűnt, merre az arra, sőt a sziklamászófallá avanzsált kőfejtő lelkes akcióhőseit is megláttam már - felülről. Emellett a külön figyelmeztetéssel ellátott korlátot átlepve csodálatos panorámával is szolgált a hegy. Egyetlen bibi adódott: a gerincen futó meredek dűlőutat nem jelezte a Google, amit meg jelzett, az nem kőbányához vezetett; illetve az OpenStreetMap ábrázolása alapján sem lehetett eljutni (a nem is jelölt, de sejtett) célponthoz.
