A Rákóczi-emlékfák települései időről időre megrendezik országos találkozójukat. Résztvevői azon városok és falvak, amelyek területén a legenda/valóság alapján a vezérlő fejedelemhez köthető fa áll. A történelmi vonatkozás mellett tehát alapvetés a botanikai tartalom. Magam korábban írtam újságcikket a Bács-Kiskun megyei Ordas, valamint bloggoltam a nógrádi Romhány Rákóczi-fájáról. Ezúttal pedig a Heves megyei Parád II. Rákóczi Ferenchez (1676-1735) kötődő tölgyéhez zarándokoltam el. Sajnos a mátrai fa már élettelen, negyedszázada elhalt, öt esztendeje egy a masszív esőzés és hatalmas vihar következtében ki is dőlt. Ugyanakkor legendája tovább él: 1710-ben nemzetünk szabadsághőse a Felvidékre tartva ehhez kötötte ki tüzes paripáját. A település önkormányzata holtában is gondoskodik a fa védelméről, tájékoztató táblái és rendezett környezete egyaránt erre utal. Innen tudjuk meg azt is, hogy fénykorában a fa törzsének kerülete 9,5, magassága 21, lombkoronája 40 méteres volt. Faját tekintve viszont ellentmondó, mert egyiken kocsányos, a másikon kocsánytalan tölgy szerepel. Mindez azonban nem homályosítja el az erdélyi fejedelem Parádon tetten érhető szellemiségét.
