A projektidőszak végeztével működését sajnálatos módon befejező TÉKA rendszer Budapesten közel 9000 egyedi tájértéket rögzített. Sajnos, a TIR amúgy igen informatív térképére a vidékiektől eltérően a fővárosi egyedi tájértékek már nem kerültek fel. Bár a Budapest főváros településszerkezeti terve (2005) és a Budapest; Települési arculati kézikönyve (2017) településfejlesztési dokumentumokban vannak a látnivalókra és általánosságban a tématerület fontosságára utaló kitételek, a teljes lista hiányában korántsem felesleges népszerűsítő szándékkal írni egy-egy adott látnivalóról.
A II. kerületben található Gül Baba türbéje az egyedi tájértékek kataszterezésére vonatkozó MSZ 20381:2009 szabvány besorolása alapján egyaránt tartozhatna a Kultúrtörténet értékek => Településsel kapcsolatos egyedi tájértékek => Kultikus, szakrális építmény, alkotás, helyszín kategóriába éppúgy, mint a Kultúrtörténeti értékek => Egyéb emberi tevékenységhez, eseményhez kapcsolódó egyedi tájértékek => Történelmi vagy kulturális eseménnyel, illetve jelentős személlyel kapcsolatos egyedi tájértékek közé. Talán esetünkben az utóbbi választás a megfelelőbb.
Gül Baba török dervis sírkápolnáját 1542 és 1548 között emelték. Ahogy a Rózsák atyjának tulajdonított csodák, úgy valóságos történelmi csoda az is, hogy a parányi épület fél évezreden után is ránk marad. Mikor jó pár éve először láttam, megfogott budai környezetbe illő, szerény romantikája. Néhány esztendeje megtörtént felújítása monumentális, bár kissé steril tájképi elemekkel toldotta meg.
A Gül Baba Kulturális Központ és Kiállítóhely azonban gazdag kiállítással, sőt török kávézóval és termékekkel is várja látogatóit, ami ellensúlyozza mindezt. Kertépítészeti kialakítása pedig egyrészt visszautal a korábban köré épült Wagner-villa megoldásaira - a háromteraszos Rózsa, Levendula és Magnólia kert gazdag fajtaválasztékban pompázik -, jelzi továbbá azt, ami földrajzi elnevezésben is ránk maradt: a Rózsadomb neve Gül Baba közösen ápolt török-magyar kultuszából ered.
